A barokk korstílus késői ágai voltak a rokokó és a copf. Ez utóbbi főleg Közép-Európára volt jellemző a 18. század utolsó évtizedeiben, egyfajta átmenetet jelentett a barokk és a klasszicizmus között. A stílus elnevezése az oszlopfők és a szemöldökpárkányok füzéres megoldásaira utal, amelyek megjelenése a copfra, mint hajfonatra emlékeztetnek.
A copf stílus építészeti jellemzői
A copf épületek szakítanak a barokk hagyományokkal, és elhagyják a mozgalmas és hullámzó formákat. A vonalvezetésre a letisztultság és az áttekinthetőség jellemző, a homlokzatokra pedig az egyszerű és világos kialakítás. A díszítőelemekként használt formákhoz nagy részben az antik építészetből merítettek, újra fontossá váltak a füzérdíszek, a rozetták és a köténydíszek. A szemöldökpárkányokra általában az egyszerű megjelenés jellemző.
Példák Magyarországról
Hazánkban megannyi copf stílusú épület készült, amelyek mindegyikére jellemző a párkányok letisztult és egyszerű kialakítása. Ezeken általában felfedezhető a barokk hatása, de a megjelenésük már a klasszicizmus irányába mutat.
Hazai példák:
- Érseki palota Veszprémben
- Egri Líceum
- Püspöki palota, Székesfehérvár
- Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza
- Szent István templom, Pápa
- Szombathelyi székesegyház
A copf stílus a rokokóval együtt a barokk késői „leszármazottja”. Jellemzőek rá a letisztult formák, valamint az egyszerű és áttekinthető kialakítások. A hazánkban fellelhető példák jól bemutatják ennek a korszaknak a sajátosságait, hiszen a megjelenésükben copf jegyeket képviselik.
